Változáshozók: Carolyn Raff | Lehetőségekkel teli óceán

Által:
Melisa Monti
Dátum:
2020. augusztus 28

Amikor a divatipar jövőjére gondolunk, az élvonalbeli technológiákra, a 3D nyomtatásra vagy a virtuális segítségnyújtásra gondolhatunk, de az egyik téma, amely érdekes vitákat váltott ki, a biodesign. Carolyn Raff részt vett az új kísérleti textíliák mozgalmában, és új módszereket teremtett az anyagok előállítására. 2015-ben Koppenhágába ment egy külföldi szemeszterre, de egy megújult elképzeléssel tért vissza az iparág átalakítására vonatkozóan. Manapság az „Óceán tele lehetőségekkel” elnevezésű projektjén dolgozik, ahol algákból származó különféle biopolimereket kutat és állít elő. Egy online interjúban beszélgettünk a területen tett felfedezéseiről, és arról, hogyan képzeli el az iparágat az új időkben.

Better Magazine: Mi késztetett arra, hogy a fenntarthatósággal foglalkozzon?

Carolyn: Az a felismerés, hogy az iparág, amelyben dolgoznom kell, az egyik legrosszabb. Textiltervező vagyok, és Stuttgartban tanultam. Itt a textiltervezés erősen kézműves-központú, így megtanulsz kézzel kötni-szőni, szitanyomtatni, megtanulod a textilkészítés alapjait. Ez jó, mert széleskörűen megérti, miről is szól egy textil, és hogyan lehet manipulálni. Elmentem Koppenhágába egy szemeszterre külföldön, és nagyon élveztem ott, mert ahol élek, körülbelül 550 km-re vagyunk minden óceántól, ami furcsán hangzik, ha ismeri a projektem címét ( nevet ). Itt tanultam meg, hogyan illessze be a fenntarthatóságot a tervezésbe és ennek fontosságát. Megismertem a bölcsőtől-bölcsőig elnevezésű koncepciót, amely még mindig úgy gondolom, hogy az egyik legfejlettebb fenntarthatósági koncepció. A fogyasztót és általában a fogyasztást a fenntarthatósághoz köti. Az összes többi koncepcióban mindig úgy érezte, hogy tervezőként alapvetően tilos bármit csinálni vagy gyártani, ami kissé ellenkezik saját természetünkkel. Az upcycling egy olyan fogalom, amelyről ismertem, de őszintén szólva nem való, ezért úgy döntöttem, hogy mélyebbre ások. Az egyetem alatt volt egy projektem a fenntarthatóságról, és valami olyat kellett alkotnunk, amit a jövőben is megvalósíthatunk. Megtanultam a fenntartható tervezést is, amely túlmutat az öko- vagy biotechnológián.

BM: Hogyan jutott eszébe a természeti erőforrások, például az algák felhasználása a terveiben?

C: Szerintem a biomassza általában egy érdekes kifejezés a fenntarthatóság szempontjából. Lehet komposztálni, és a kifejezetten gyorsan növekvő biomassza nagyon érdekes számomra. Ez az oka annak, hogy most olyan nagy dolog, mint a bambusz vagy a viszkóz. A bambusz például egyszerűen növekszik megfelelő gondozás nélkül. Az algák hasonló viselkedésűek, és algákat lehet betakarítani anélkül, hogy az ökoszisztémába beavatkoznánk, ami szerintem nagyon fontos. Az algák a világ egyik legnagyobb növénycsoportja, mindenhol jelen vannak, így a betakarítás helyét illetően végtelenek a lehetőségek. Természetesen, ha minden olaj alapú műanyagot kicserélnénk, amit most használunk, és megpróbálnánk algákkal helyettesíteni, az biztosan kimozdítaná az ökoszisztémát az egyensúlyból, ezért a méretezés fontos a tervezésnél.

Lenyűgözött az összes különféle algaalapú anyag. Aztán elvégeztem az érettségit, és jelentkeztem egy posztgraduális ösztöndíjra a stuttgarti egyetememen, és meg is kaptam. Az első gondolatom az volt, hogy folytatni szeretném az algákkal kapcsolatos kutatásomat. Ahogy mondtam, kézműveskedünk, ezért elkezdtem különböző algaszínekkel festeni, amíg rájöttem, hogy ez nem igazán működik. Az algák színei nem színezékként készülnek, hanem mindig egy bizonyos funkcióhoz kapcsolódnak a sejten belül. Én például a spirulina kéket használtam, amit kivont porként is meg lehet vásárolni. Gyorsan rájöttem, hogy a színe valójában arra készült, hogy támogassa a sejtet a fotoszintézis folyamatában. Forralni nem lehet, ami a festési technikában elengedhetetlen. Egy hét alatt kifakul a színe az anyagból, főleg ha napra akasztjuk, mert nem UV stabil. Ez volt az első lecke, amit megtanultam. 2 évig kutattam, és az első kísérlet teljesen kudarcot vallott. Aztán megpróbáltam a festékeket agarba tenni. Rájöttem, hogy az agar nagyon szép anyag, mert nagyjából fél óra alatt elkészíthető, és zselészerű anyagot kapunk, amit faraghatunk, borotválhatunk, vagy akár a recept keverékét is megváltoztathatjuk. Nagyon sok csavar van, amelyeket megváltoztathat, és minden alkalommal egy kicsit másképp fog viselkedni. Így hát belevágtam az agar által kínált lehetőségek tárházába, és a mai napig élvezem! Most különböző természetes színekkel festek, mint például a cochineal, ami egy kis rovar, amely kaktuszokon él, és ezt a gyönyörű fucsiát termeli.

BM: Van valami, amit a kísérletezés során tanult meg, és úgy látja, hogy más területeken is alkalmazható?

C: Egy dolog, amit megtanultam, az az, hogy nem kell feltétlenül szakértőnek lenned, vagy nem kell speciális oktatást szerezned biológia vagy kémia területén. Soha nem gondoltam volna, hogy végül algák kutatásával fogok foglalkozni, még az elején sem voltam biztos benne, hogy alkalmas vagyok-e erre. Tehát néha a cselekvés általi tanulás jó megközelítés, csak meg kell erőltetnie magát. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy erre ösztöndíjat kaptam az egyetememtől, ami időt, teret és pénzt adott ahhoz, hogy ténylegesen azt csináljam, amit szeretnék. Néha a szakértelem határainak feszegetése nagyon hasznos lehet, és a több tudományágat átívelővé válás és a különböző területekről való tanulás segíthet jobb eredmények elérésében. Azt is megtanultam, hogy még ha van is egy anyag, amivel dolgozni kell, mint például, hogy én főleg agart használok biopolimerek előállításához, akkor is végtelen lehetőségek rejlenek vele. Még be sem fejeztem az összes változat felfedezését. Néha a tervezők gyorsan azt mondják, hogy egy anyag használata nagyon unalmas lehet, és nem lehet mindent kifejezni egyetlen anyaggal. De ha nagyon szigorú paraméterei vannak a projektnek, akkor valóban arra késztetheti, hogy megtalálja ezeket a határokat, és meglátja, mi történhet, ez nagyon sok területen alkalmazható.

BM: Mit lát a divatipar jövőjében?

C: Nem igazán tudom biztosan megmondani, mert először azt hittem, hogy a jövő az lesz, hogy mindent használtan veszünk, és elkezdjük megjavítani a saját ruháinkat. Most úgy érzem, ez már nem így van. Nem igazán tudom megfejteni, hogy miért ne, de úgy érzem, ez a tendencia már lecsúszik a felszínről. Nagyon remélem, hogy az én szakterületem (környezettudomány) átmegy a tetőn, és úgy érzem, ez már meg is történik. Annyi őrülten érdekes projekt van, amiben mesterséges pók selyem, gomba van, vannak új alkalmazások, és a divattervezők ezt nagyon értékelik, de jelenleg még minden a prototípus stádiumában van. Fogyasztói magatartásunk és az új bioprototípusok találkozhatnak egy közös nevezővel: a sebességgel. Egy pólónak nem kell léteznie az elkövetkező 200 évben, elég korrekt, ha egy szezonon át hordható. Ha az emberek hajlandóak elfogadni, hogy az anyagok idővel változnak, például a színek kifakulnak, vagy a minta nem olyan tiszta, mint az elején, akkor ez lehet a jövő. Nagyon remélem ( nevet ). Az ilyen jellegű innovációval jelenleg a legnagyobb küzdelmet a méretnövelés jelenti, de ezen dolgozunk, és ez valóban megvalósítható.

Új technikák is léteznek az újrahasznosítás terén, amikor különböző anyagokból el lehet vágni a fonalat, és újra beépíteni a ciklusba. Ha az újrahasznosítás technikai oldala erősebbé és hatékonyabbá válik, és kikerül a prototípus stádiumból, az szintén óriási változást jelentene. Annyi elhasznált ruha van már kint, újra kell hasznosítanunk őket, ezek az erőforrások őrülten fontosak és szükségesek. Ha a bioalapú szektor és az újrahasznosítási terület megerősödik, függetlenebbé válik, több anyagi támogatást kap, és megfelelően beépül a láncba, akkor az lehet.

BM: Milyen tanácsot adna azoknak a fiatal biodesignereknek, akik indulnak?

C: Idézném a Nike-t, és azt mondanám, hogy „csak csináld” ( nevet ). Ha megtehetném, biztosan meg tudod csinálni. Ha érdekelnek a bioanyagok vagy a biopolimerek, sok nyílt forráskódú platform kínál jó előmenetelt a receptek terén, és nem kell a saját vegyészednek lenned, és egyedül próbálnod kitalálni. .

Kövesse Carolyn Raffot itt:

https://carolynraff.de/

https://www.instagram.com/an_ocean_full_of_opportunities/

Learn more about circular fashion production!

Explore solutions for creating sustainable fashion collections.