Változáshozók: A Fenntarthatósági Klub | Nynke Eggen

A divattervező múlttal rendelkező Nynke Eggen elhatározta, hogy pozitív változást hoz a divatellátási láncon belül; és így is tett. Két évvel ezelőtt létrehozta a The Sustainability Club-ot, egy teljes körű szolgáltatást nyújtó fejlesztőstúdiót a fenntartható divat beszerzésével és tervezésével kapcsolatban. Ezt a küldetést egyedül kezdte, de nagy sikerrel vállalkozása 4 fős nemzetközi csapattá nőtte ki magát. Együtt, egy globális vízióban megváltoztatják a modern divatmárkák gyártási szabványait. Nynkével a divatiparon belüli elképzeléseiről és tapasztalatairól beszélgettünk, és megosztotta minden meglátását a jövőbeli innovációkkal kapcsolatban.

Better Magazine: Hogyan indult el a divatiparban, és mik voltak az első küzdelmei?

Nynke: 2010-ben diplomáztam divattervezőként, és amikor leérettségiztem, az 'Istenem, mit kezdjek most az életemmel?' Így egy kis idő után elkezdtem a saját ruhamárkámmal, ami egy zero waste márka volt, és mindent magam készítettem. Akár maradék anyagokból, akár tisztességes kereskedelemből származó tanúsított anyagokból, és gondoskodtam arról, hogy semmi se menjen kárba. Utrechtben (ahol akkoriban laktam) kis boltokban árultam a termékeket, de akkor szembesültem az első küzdelmemmel. Észrevettem, hogy ha mindent saját kezűleg készítesz, és Hollandiában gyártasz, akkor a ruhadarabok árai nem vehetik fel a versenyt a már kint lévő márkákkal. Nem volt nagy költségvetésem a marketingre, de még ötletem sem volt, hogyan csináljam, a közösségi média nem volt akkora, mint most, és nem volt ismert nevem a piacon. Így az emberek nem voltak hajlandóak 300 vagy 500 eurót fizetni egy termékért, ami az az ár, amit valóban kérnem kellett a ruhákért. Szóval ez egy nagy küzdelem volt, nem lehetett mindent saját kezűleg elkészíteni, hiszen nem lehet versenyezni a máshol termelő fast fashion márkák áraival. Ez volt az oka annak, hogy megszüntettem a saját márkámat. Ezután szabadúszó tervezőként és mintakészítőként kezdtem el dolgozni különböző független márkáknál, végül pedig LaDress néven nagyobb cégeknél kezdtem el ezt csinálni. Néhány hónapos náluk végzett munka után felvettek a csapatukba. Ez egy olyan időszak volt, amiből sokat tanultam. Egy elég kis csapatban dolgoztunk, és mindent láttam, amit csináltak, és tanultam a különböző részlegektől. Megtanultam a megfelelő termékfejlesztést, és végül én lettem a CSR menedzserük. Ott sokat tanultam arról, hogyan működik a fenntarthatóság egy divatcégen belül, és mire kell gondolni, és mi a baj, szóval ez sok mindent megtanított. A most szerzett tapasztalataim alapján tudom, hogy a saját márkámmal két utat is bejárhattam volna. Az egyik a márka identitásába való befektetés, és a márka felépítése, mint egy csúcskategóriás márka, és akkor emelhettem a termékeim értékét. Illetve elmehettem volna egy európai gyártóhoz Lengyelországba vagy Portugáliába, ahol olcsóbban lehet kisebb mennyiségben gyártani.

BM: Mi az Ön szemében az első dolog, amellyel a divatmárkáknak foglalkozniuk kell a fenntarthatóság terén?

N: Győződjön meg arról, hogy tudja, hol gyártják ruháit, és milyen normákat tartanak be a társadalmi megfelelés tekintetében. Mert a környezetvédelmi kérdések fontosak, de valódi emberek is dolgoznak az Ön ruháiért, és ha nem tudja, képesek-e tisztességes életet élni, akkor ez legyen a prioritása. Először is vigyázz az embereidre.

‍

BM: Hogyan látja a gyártók jövőjét a covid-19 után?

N: Úgy gondolom, hogy sok márka megváltoztathatja a működési módját, így előfordulhat, hogy szétterítik a termelést, és nem csak egyetlen országban fognak gyártani. Amikor a gyártás nagy részét egy országban végzik, észre fogja venni, hogy fennáll annak a veszélye, ha valami hasonló megismétlődik. Ha a produkció csak egy helyen készül, és leáll, akkor be van tévedve ( nevet )! A tervezés módja is más lesz. Nagyon sok márka beszél már arról, hogy változtat a naptárán, tehát nem 8, 16 vagy nem tudom hány kollekciót gyártanak egy évben, hanem vissza kell térni 4 vagy esetleg 2 évadra, és tényleg ezekre koncentrálni. Új lehetőség lesz ugyanazon termék színeinek vagy variációinak feltöltése. Nagyobb lesz a rugalmasság, és azokra a rendelésekre kell összpontosítani, amelyek jól teljesítenek, és csak azokat töltik fel. A márkák figyelni fogják a közelgő trendeket, de csak azokat alkalmazzák, amelyek összhangban vannak kollekcióikkal.

BM: Mit gondol, hogy az online platformok és a technológia megváltoztathatja az iparágat?

N: Ha megnézzük, milyen volt az iparág 10 évvel ezelőtt, máris nagy változásokat látunk. Akkoriban nem lehetett semmit online beszerezni, személyesen kellett ismerni egy ügynökséget vagy gyártót, hogy kapcsolatba léphessen velük, hogy megtudja, milyen termékeket gyártanak. Egyre könnyebb olyan gyártót találni, amelyik az összes dobozt bejelöli. Például, ha magas a fenntarthatósági értéke, akkor már könnyebben megtalálhatja őket az interneten, nem kell felkeresnie őket, és feltenni nekik ezeket a kérdéseket. Most már sokkal többet tudhat előre. Így már sokat változott az iparág, a beszerzés csak inkább online lesz, és talán a vásárok is eltűnhetnek. Mindig is a vásárokon lehetett megtalálni az anyagok forrását vagy a gyártókat, és úgy gondolom, hogy ez a digitális élmény felé tolódik el. Valójában újíthat meg a termékeinek bemutatásával. Talán ha igazán jó minőségű képeket készítesz, 3D virtuális prototípusokat vagy videót készítesz az anyag mozgásáról, máris sok információt tudsz adni. Befekhetne egy kicsit ebbe a technológiába abból a pénzből, amit általában egy vásár díjára fizetne.

BM: Mit tanácsolna annak, aki most kezdi el fenntartható vállalkozását?

N: Nos, először is nagyszerű, ha fenntartható vállalkozásba kezd, ezért először is gratulálok, hogy megtette ezt a lépést! Sokkal könnyebb tiszta lappal kezdeni, és az elején a lehető legfenntarthatóbban meghozni minden döntését, mint visszamenni azután, hogy már felállította a teljes ellátási láncot, és megpróbálna minden apró részletet megváltoztatni. A fő tanácsom az lenne, hogy kérdezz SOKAT, szóval légy nagyon kíváncsi. Ne hagyd abba a kérdezősködést, még akkor sem, ha „nem tudom” vagy homályos választ kapsz, csak folytasd a kérdések megkérdőjelezését, mert így lehet megtudni, mi is történik valójában. Néha a producerek úgy tűnhetnek, hogy papíron nagyon jól teljesítenek, de azt mondanám, hogy lépj túl ezeken a kijelentéseken. Ha lehetséges, rendelje meg saját maga textíliáját és küldje el a gyártónak, így személyesen tudja, honnan származnak a szövetek.

Kövesse a Fenntarthatósági Klubot itt:

instagram.com/the.sustainability.club

thesustainabilityclub.com