Mennyibe kerül valójában a helyi termelés | Etikai elvárások

Készen állnak, hajlandók, de még nem gyártási szakértők. Az etikus kis- és közepes divatmárkák Európa-szerte mindenhol felbukkannak. Nagyszerű hír azoknak a gyártóknak, akiknek közös küldetése, hogy fenntarthatóbbá tegyék az ipart, de van „de”. Mivel újak az üzletben, ezek a fiatal márkák általában irreális elvárásokat támasztanak a fenntartható termelés és a specifikus területek közelítésével kapcsolatban.

Megszünteti a divat lefelé irányuló versenyfutását

Fashion production is still leaning on a principle called ‘race to the bottom’, which means that companies compete to reduce costs by producing in the global south, paying the lowest wages and choosing cheap factories that operate under dangerous working conditions. Too often, brand owners and buyers assume that local, sustainable suppliers that diverted themselves from these conventions, can still produce their collections at the same price level – or even cheaper. But especially if they work with next generation sustainable technologies, that’s not necessarily true, we hear from designer Sandra Andrade from Bless Internacional. “When we want to be truly sustainable, we must incur extra costs. We are always looking to improve our performance in working with environmental care. What that means? Materials are more expensive, for instance, and the company needs to ensure social responsibility for employees, which means we must invest in everyone’s know-how regarding sustainability.” These are no minor targets, and without brands’ joined efforts, they are simply impossible to achieve.

‍

„A fenntartható termelés környezetbarát és etikusan előállított anyagok beszerzését jelenti” – teszi hozzá Michael Klepacz, a Natural Materials Unlimited varsói alapítója. „Bár a végtermék gyakran magasabb értéket képvisel fenntarthatóságából adódóan, elengedhetetlen annak megértése, hogy a nyersanyagok és az etikus munkaerő költsége is magasabb lehet, mint a hagyományos gyártási eljárásoké. Ebben az összefüggésben különösen igaz a mondás: „azt kapod, amiért fizetsz”. A márkáknak fel kell készülniük valamivel magasabb költségekre, de biztosak lehetünk abban, hogy pozitívan járulnak hozzá a bolygóhoz és a társadalomhoz.”

Klepacz provides us with a simple formula to decide the bare minimum for buyers: “the cost of labor plus the cost of materials. If the labor for artisan sewing earns 7.5 euro per hour like in Poland, the materials costs are 15 euro per meter, and it takes one hour to sew the garment, then production alone costs 22.5 euro.” Depending on factors like the novelty of the facility and the standards set for workers, fair price levels may be set significantly higher – and this should be seen as a favorable development.”

A similar rule of thumb exist for sampling: they are usually priced at twice or even three times the regular production price, depending on the difficulty of the design. And you can easily add up 1 percent to the total production cost for sustainable packaging – though the original investment is often recovered. In the end, garments may retail for 2 to 4 times the production cost, so the final price tag will reflect a brand’s sustainable efforts.

"Ne keress egy európai Bangladest"

Az etikus divat árazási mechanizmusainak sok értelme van, és a márkák gyakran még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy mikor kerül sor a lökésre. Klepacz elképesztő problémának nevezi: „néha kínai vagy marokkói árakat kérnek. Azt is látjuk, hogy sok márka olcsó szöveteket kér, amelyek mikroműanyagot gyártanak. Poliésztert nem kínálunk, pont. A márkáknak meg kell tanulniuk új történetet mesélni, amely magában foglalja a helyi munkahelyeket, a helyi gazdaság támogatását és a szénlábnyom csökkentését. Itt nincsenek izzasztóműhelyek.”

Hasonló tapasztalatok napirenden vannak a Fushnál, egy fenntartható, egyedi ruházati gyártónál Szerbiában. Nebojsa Durmanovic tartalommenedzser: „Számunkra a reális ár 6 és 15 euró között lenne egy pólóért, és 20 eurótól a pulóverekért és pulóverekért. Ha az ügyfelek valóban fenntartható márkát szeretnének működtetni, akkor tudják, hogy magának a márkának kell a legnagyobb pénzügyi csapást elszenvednie. A fenntarthatóság egyenlő a munkavállalók megélhetéshez való jogával, ami magasabb árral jár. Úgy látom, hogy a társadalmi tényező gyakran hiányzik az ügyfelek fenntarthatóságról alkotott víziójából, ami érthető, ha fő mozgatórugójuk a tömegek megnyugtatása. De a márkáknak valóban meg kell érteniük, hogy nem olyan platformon vannak, mint a Manufy, hogy európai Bangladest találjanak.”

Hana Fořtová a NIL Textiles-től, a cseh körkörös textil-szolgáltatótól hozzáteszi: „A márkák számára előnyös, ha megértik mindazokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a magasabb termelési árakat az EU-ban. Figyelembe kell venni a minimálbéreket az EU-országokban, az energia- és hulladékkezelési költségeket, a tanúsítványokat, a szabályozási megfelelést, a felelős folyamatokat és az innovatív technológiákat. Általánosságban elmondható, hogy a hagyományos exportáló országokból származó ruhák árai alacsonyabbak, de sokkal magasabbak a környezet vagy az emberek költségei. Néhány éven belül különbséget fogunk látni, amint minden szabályozás teljes erővel érvénybe lép, és ezek a gyártók nem lesznek képesek megfelelni az ugyanolyan alacsony gyártási szabványoknak.”

"Amit fizetsz, azt kapod"

The main concern for brands that deter from embracing fair pricing practices, is missing out on profit margins. However, by effectively communicating the ‘why’ behind slightly higher retail prices, these fears can be addressed. You can start with telling them the general rule of thumb: the price you pay is what you get. Don’t expect a high-quality product in low quantities for a cheap price. A too-good-to-be-true deal indicates that the quality of the material is disappointing, or that workers are treated unethically.

A fenntartható divatgyártáshoz vezető út jelentős kezdeti beruházásokat igényel a környezetbarát anyagokba, az etikus munkanormákba és a fenntartható gyártási folyamatokba. Az etikus beszállítók nyitottak az átállásra, de elkötelezettségük a márkáktól függ, hogy átvegyék a vezető szerepet. Ezeken az úttörőkön múlik, hogy megcsinálják a vágást, megkezdjék a beszélgetést a beszállítókkal, és beindítsák a jövő divatrendszerét.

‍